Egyes adatok szerint a negyvenes évek elejére a pengős regények havonta 200.000, az ötvenfilléresek 150.000, a húszfilléresek 1.200.000, a tízfilléres füzetek pedig 2.000.000 példányban jelentek meg. Ha a két világháború közötti, ill. a negyvenes évekbeli ponyva világát („a ponyva aranykorát”) vizsgáljuk, több szempontból érdemes hozzáállni a munkához. Az intézményi struktúrák szintje mellett (kiadók, stratégiák, sorozatok), az állam kontra piac viszonylatára („kultúrharc”: szabályozások, rendeletek), a nyilvánosság diskurzusrendjeire (viták a ponyváról), a műfajokra (vadnyugati, légiós, feltalálós, ifjúsági, fantasztikus stb.) és befogadóik szempontjaira is tekintettel kell lenni. Tanulmányomban az 1935 és 1942 között, kéthetente megjelenő, tíz fillérért árult, több mint 200 címet közlő Friss Újság Színes Regénytára sorozatát mutatom be úgy, hogy közben a sorozatot kiadó Friss Újság napilapot és a korabeli konkurens ponyvákat is szem előtt tartom. Célom, hogy egy ponyvaelméleti-rendszer alapjait lefektetve kimutassam a háborús légkör hatásait a Friss Újság-ponyvákra.