Hazánkban a vadászati célú etetőhelyek jelentős degradációt képesek okozni a természetes élőhelyeken. Három hegyvidéki (Börzsöny, Mátra, Bükk) és két alföldi (Kiskunság, Hortobágy) tájegységben, azon belül 3 különböző élőhelyi típusban (erdei, tisztás, út), tájanként 10 ilyen helyszínen végeztünk állapotfelvételezést 2020-2023 nyarán. A szórók közvetlen (<20 m) és távolabbi környezetében (20-50 m) vizsgáltuk a talajbolygatás mértékét, illetve a gyomfajok jelenlétét és tömegességi viszonyait. A talajdegradáció és a gyomborítás minden vizsgált helyszínen, de leginkább a szórók középpontjában és a tisztásokon volt jelentős. Mivel az egyes tájegységek között néhány esetben még típuson belül is nagy különbségek mutatkoztak, így feltételezhető az egyedi környezeti sajátosságok és az antropogén tényezők szerepe is. Mivel az inváziós fajok jelenléte minden vizsgált tájegységben, valamennyi élőhelyi típusban kimutatható volt, a szórók a klímaváltozás, illetve a vadetetés jelenlegi hazai gyakorlata miatt jelentős veszélyforrást jelenthetnek a természetes élőhelyekre, s akár biológiai invázió gyújtópontjai is lehetnek.

• Teljes kötet