Hajdani határhasználatunk és az egykori táj a mainál jóval színesebb és diverzebb volt. Egy adott terület tájtörténetének kutatása során tárulnak fel előttünk azok a folyamatok, hatások, amelyek eredményeként a mai állapot létrejött. Nincs ez másképpen a Kárpát-medencét egykor borító kiterjedt, zárt erdőségekkel sem. Az élőhely-átalakítás során jelentős mértékben visszaszorultak az erdők, megváltozott használatuk, így habitusuk is. Hazánk egyik legnagyobb zárt erdőtömbje a Bakony, amelynek kiterjedése jelentős mértékben csökkent az elmúlt 500–1000 évben és amelynek mező- és erdőgazdálkodási hagyományai lassan eltűnnek a termelés intenzívvé, illetve belterjessé válásával. Az Öreg- vagy Magas-Bakony hagyományai hűen reprezentálják az egykori Bakony szokásait. A makkoltatás, az erdők legeltetése, a fák lombjának felhasználása takarmányozásra, vagy akár az erdei avar gyűjtése mindennapos volt még a XIX. századi állattartásban is. Az egyes, a fára, mint nyers- és fűtőanyagra épülő iparágakról pedig a vizsgált terület földrajzi helynévi anyaga tanúskodik.