XIX. század elején, amikor a mikroszkópi kutatások úttörői egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak az ismeretlen mikrovilágban, a világon elsőként, a német STRUVE figyelt meg ún. növényi opálszemcséket, azaz fitolitokat, élő növényből készített metszetein. Paradox módon ez a felfedezés – amelyet a fitolitkutatás kibontakozásának kezdődátumaként fogad el a szakma – egy évvel megelőzte a pollenek negyedidőszaki üledékekből történő kimutatását. Százötven évnek kellett ezután eltelnie – hatvanöt évvel több, mint a palinológia esetében – hogy a fitolitanalízis önálló őskörnyezettani, környezetrégészeti és botanikai tudományterületté vívja ki magát.