Adatok magyarországi Thymus fajok előfordulásához és morfológiai jellemzéséhez

Régóta ismert jelenség, hogy a Lamiaceae családba tartozó kakukkfüvek (Thymus spp.) könnyen hibridizálódnak egymással. Adott populáción belül eltérő alak-változatok is jelen lehetnek, továbbá különféle illóolaj-összetétellel rendelkező kakukkfű populációk egy termőhelyen való előfordulásáról is beszámoltak (LOZIÉNE 2006, RADONIć et al. 2008). Megfigyeléseink ezen tényekkel nagyrészt egybehangzóak. Célunk volt, hogy a vizsgált vadkakukkfű populációk kémiai diverzitása mellett felmérjük azok morfológiai változatosságát. A vizsgált populációk termőhelyei a következő tájegységekhez tartoztak: Bakony, Balaton-felvidék, Budai-hegység, Bükk, Cserehát, Gerecse, Gödöllői-dombság, Mátra, Pilis, Somogyi-dombság, Velencei-hegység, Vértes, Visegrádi-hegység és Zempléni-hegység. A 39 termőhelyen történt felvételezéseink során igazoltuk, hogy a T. glabrescens, Willd. és a T. pannonicus, All. ruderális termőhelyeken is előforduló, kozmopolita, tágtűrésű, pionír növényfajok, melyek a termőhelyek alapkőzetének és talajjellemzőinek széles variációit is tolerálják. Megállapítottuk továbbá, hogy a citromolajos kemotaxon megjelenése nemcsak a T. pulegioides-nél gyakori, hanem a T. pannonicus-nál is, míg a T. glabrescens-nél − a szakirodalommal egyezően − nem jellemző (Simon 2000). A feldolgozott herbáriumi anyag alapján bebizonyosodott, hogy a legnagyobb morfológiai variabilitást a T. glabrescens és a T. pannonicus mutatja. A magas kakukkfű levélhosszúság/levélszélesség aránya (1,25−7,00) igen változatosnak adódott, ami azt jelzi, hogy igen heterogén alakú levelei lehetnek, de többnyire a lándzsás levéllemez a jellemző. Megállapítottuk, hogy a T. glabrescens és a T. pannonicus is pompázhat a még le nem írt virágszínekben is. A szakirodalom adatait kiegészítve igazoltuk, hogy a T. pulegioides egyedek nemcsak a száréleken lehetnek szőrösek, hanem 2−2 szemben lévő oldalán alternálva és a szár minden oldalán egyaránt. A levélzet általában mindhárom fajnál a teljes száron oszlik meg, kivétel a magas kakkukkfű, ahol több populációban csak a szár felső részére összpontosult. A levélzet sűrűsége a magas és közönséges kakukkfűnél sűrűnek, vagy közepesnek adódott, míg a hegyi kakukkfűnél a ritka és a közepes levélsűrűség volt jellemző. A T. pannonicus-nál az egyes virágörvök között általában sűrűn fedőszörös, fehéres-molyhos volt a szár, míg ez kevésbé volt jellemző a T. glabrescens és a T. pulegioides egyedeinél.