Az énekesmadár-fajok előfordulásának, és az előfordulásra ható tényezők vizsgálata lakott környezetben, Jászfényszarun

A városok, lakott területek élhetőségének, minőségének fontos indikátorai az énekesmadárfajok, amelyek közül számos adaptálódott az emberi településekhez. Táplálkozásukból és életmódjukból adódóan különösen érzékenyek a bekövetkező élőhelyi (elsősorban a búvóhelyeket és táplálékforrásokat érintő) változásokra. Ezért az énekesmadár-fajok jelenlétének és a jelenlétüket meghatározó tényezők ismerete a városi élőhelyek minősítésének és kezelésének is alapja. Célunk Jászfényszaru madárvilágának, és a fajok előfordulását meghatározó legfontosabb tényezők – a város határától mért távolság és a kertek művelési módja – vizsgálata volt. Az adatgyűjtés kiterjedt a fajok előfordulásának éves és havi gyakoriságára, valamint az egyes fajok becsült egyedszámára. A 2011 júliusától 2012 júliusáig tartó felmérés alatt 23 madárfaj észlelése történt a településen, ebből 18 énekesmadár volt. A város szélétől a közepe felé haladva a felvételi pontok egyre alacsonyabb faj- és egyedszámot mutatnak. A diverzitás (Shannon-diverzitás) a városszéli területeken magasabb, és a központi részeken alacsonyabb. A városszéli és a központi területek madárvilága között a különbség a fajszámban (városszél: ¯x=9,69, s=1,76; központ: ¯x=7,86, s=2,19; twelch=2,044; DF=8; P=0,0752; tkrit=1,86; n=33), egyedszámban (városszél: ¯x=16,05, s=5,38; központ: ¯x=8,87, s=2,44; twelch=5,132; DF=22; P<0,0001; tkrit=1,717; n=33) és diverzitásban (városszél: ¯x=0,73, s=0,15; központ: ¯x=0,56, s=0,17; twelch=2,453; DF=8; P=0,0398; tkrit=1,86; n=33) is szignifikáns. Az egyenletességi index szerint (városszél: ¯x==0,46, s=0,07; központ: ¯x=0,43, s=0,11; twelch=0,5886; DF=7; P=0,5746; tkrit=1,895; n=33) nincsenek fajkeveredések a városban. A vegetáció összetétele nem egyértelműen befolyásolja az éves faj- és egyedszámot, illetve az éves diverzitást és az éves egyenletességet. Az éves egyedszám trendvonala látszólag pozitív korrelációt mutat a művelt területek növekvő arányával, bár a lineáris regresszióval vizsgált összefüggés nem mutat szignifikáns kapcsolatot (r2=0,0589; P=0,1737; F=1,939; DF=[1; 31]; n=33).