Kérdések a van/nincs színről : A kozmikus fényvalóságtól a személyes érzetminőségen át az esztétikai színélményig

A művészet a fénnyel és színnel kapcsolatos fizikai és spirituális elképzeléseket, ismereteket és látszólagos paradoxonokat mindig igyekezett megfogalmazni a formák és színek nyelvén. A színnek a művészettörténetben évszázadokon át betöltött szimbolikus, ábrázoló, expresszív, de a témának alárendelt szerepei mellett vagy után, a színértékek a 19. század második felétől egyenrangú képalkotó erőkké váltak. A 20. században a szín és a festékanyag önálló jelentéseire, vagy az anyagtól felszabadított színre tevődött át a kérdéskör fókusza. Ez a folyamat a tudományos eredményektől nem függetlenül ment végbe. Mai elméleti és instrumentális tudásunk szerint a színek látásakor fizikai folyamatok hatására keletkeznek a színeket kiváltó ingerek, maguk a színek azonban a színpercepciós és idegrendszeri „hardver” és az agyi „szoftverek” működésének együttes eredményei. A színezet az elektromágneses mező fény tartományának mérhető hullámhosszától és frekvenciájától, valamint kvantumainak, a fotonoknak energiaszintjétől függő minőség, amit látásunkkal fiziológiai úton érzékelünk. Összetett információcsomag a látott szín, amelyet tudattalanul vagy tudatosítva, egyénenként is és pillanatonként is sokféleképpen értékelünk. A csomag egyik szála, a színvalóság eredője a fizikai, vagy kozmikus fény univerzumában keresendő, egy másik az anyagi világ mélyszövetében, egy harmadik a látószerv biológiai és kémiai felépítésében, egy negyedik a látó agyi és vizuális információfeldolgozó képességeiben, szellemi és érzelmi apparátusának kifinomultságában. Milyen információkat hordoznak a színek önmagukban és tér-forma-idő relációikban? Ilyen kérdésekkel foglalkozik a tanulmány a szín, az elméleti fizika és a kortárs művészet kapcsolatának legaktuálisabb kérdéseit érintve.