A vaddisznó (Sus scrofa) Földünk egyik legelterjedtebb emlőse. Környezetére a legnagyobb hatást táplálkozásával fejti ki (túrás, legelés, ragadozás). Mivel generalista, opportunista, táplálék-összetétele rendkívül plasztikus, kiválóan képes alkalmazkodni a különböző élőhelyi feltételek között rendelkezésre álló táplálékforrások fogyasztásához. Ezért táplálkozási sajátosságainak vizsgálata és megismerése számos, a fajhoz köthető konfliktus megfelelő kezelésének alapvető feltétele. Mind a természetes, mind a betelepítéssel elfoglalt elterjedési területein a növényi táplálékok fölénye egyértelmű a vaddisznó étrendjében. A természetes elterjedési területein a mezőgazdasági növények, míg a betelepítési régióban a veszélyeztetett állatfajok fogyasztása kiemelendő. A növényi eredetű táplálékalkotók jellemzően 4 fő csoportot alkotnak: makkok, gyökerek, zöld növényi részek, mezőgazdasági termények. A makkok (tölgy, bükk, gesztenye) elérhetősége alapvetően meghatározza az étrendet, és a populációdinamikát is befolyásolja. A mezőgazdasági és kiegészítő takarmányok közül a kukorica jelentősége kiemelkedő. Az állati eredetű táplálékok kapcsán a gilisztafogyasztás és a földön fészkelő madarak fészekpredációja jelentős. A városi környezetben megjelenő vaddisznók az emberi eredetű és a természetesen elérhető táplálékforrásokat egyaránt használhatják; ezért szükséges az emberi eredetű hulladékok, illetve a városi zöld élőhelyek kezelésének átgondolása, részletesebb vizsgálata.