Egy méhészet alapkövét a méz adja, előállításához pedig a mézelő méheken (Apis mellifera L.) kívül értékes mézelő növényekre van szükség. Hazánk legfontosabb méhlegelő növénye a fehér akác (Robinia pseudoacacia L.), amelynek méze, hozam és minőség alapján is a legkiemelkedőbb, emellett a (fel)vásárlók körében is igen nagy népszerűségnek örvend, ebből adódóan a magyar méhészet legfontosabb exportcikke is egyben. Ezenkívül többek között a közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca L.), az aranyvessző fajok (Solidago spp.), valamint a cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa L.) is értékes mézelő növénynek minősül. Fontos tudni, hogy mind az öt említett növényfaj kiváló mézelő tulajdonságai mellett, özönnövény faj is egyben, melynek következtében természetvédelmi szempontból, agresszív terjedésükkel olykor igen nagy problémákat tudnak okozni az őshonos ökoszisztémákban. Éppen ezért egyfajta kettőség alakult ki e növényfajok körül, a két szakterület érthető okokból teljesen más szemszögből szemléli őket. Cikkemben a méhészek és a hivatásos természetvédők körében végzett kérdőíves felmérés eredményeit mutatom be. A kutatásom fő szála volt a két szakterület álláspontjának feltérképezése a mézelő inváziós növényfajok tekintetében, valamint az ezzel kapcsolatos konfliktusos pontok és együttműködési lehetőségek feltárása. A felmérés alapján ugyan megállapítható, hogy a két szakterület közötti kapcsolat leginkább semleges, azonban fontos megemlíteni, hogy a méhészek és a hivatásos természetvédők méhlegelő inváziós növényfajokról alkotott véleménye erősen ellentétes. Míg a méhészek a kiváló mézelőt, bevételük forrását látják ezekben a fajokban, addig a természetvédők, olyan problémás növényfajokat, amelyek rendkívül nagy károkat tudnak okozni hazánk különleges, ám de igen sérülékeny ökoszisztémáiban. Mindezek függvényében, amennyiben előfordulnak konfliktusok, az a méhészek szemszögéből nézve a mézelő növények irtásából ered, a telephelyükön és azok környékén. Természetvédelmi oldalról nézve pedig ezek a problémák a mézelő inváziós növényfajok telepítésében, valamint pont ebből kifolyólag e növényfajok problémás mivoltának meg nem értésében gyökereznek. Mindkét szakterület szakemberei úgy vélik, hogy a konfliktushelyzetek valódi megoldása a hatékony kommunikációban, az egyeztetésekben, az információk megosztásában, valamint a két szakterület, illetve egyéb ágazatok érintettjeinek bevonásában rejlik. Szerencsére mindemellett együttműködéses esetekre is volt példa, amik pedig szintén a hatékony párbeszédhez, az egyeztetésekhez kötődtek. Emellett az együttműködés megjelent még a közös helykiválasztásban, valamint a Nemzeti Parki Termék Védjeggyel ellátott megtermelt méhészeti termékek esetében is. A két szakterület közötti erős ellentét enyhítésére pedig a későbbiekben a mézelő növények választékának bővítésére lenne szükség.