Munkánk során egy Bakonybél közelében lévő homogén bükköst vizsgáltunk. A hegyoldal alsó, középső és felső szakaszán talajszelvények nyitásával, illetve a minták laboratóriumi adatai alapján jellemeztük a talajadottságokat, míg a három szakaszon 5–5 bükk (Fagus sylvatica) faegyed évgyűrű-mintavételezésével (Pressler-féle növedékfúró), az évgyűrűk digitális mérésével (QGIS térinformatikai szoftver) és az adatok feldolgozásával (MS Excel, TRiCYCLE, Tellervo és PAST szoftverek) jellemeztük az állomány növekedését.A talajtani vizsgálatok alapján a lejtő alsó és középső szakaszán a kistájra jellemző agyagbemosódásos barna erdőtalaj szelvényeket találtunk. A vizsgált hegyoldal magasabb térszínén erodált állapotú, szintezettséget nem mutató, de morfológiai jegyeiben az agyagbemosódásos erdőtalajokhoz hasonló talajszelvényt tártunk fel. Az évgyűrűminták adatai alapján megállapítottuk, hogy jelentős korkülönbség van a hegyoldal felső szakasza és a hegyoldal többi része között, amelynek oka vélhetően az egykori erdőhasználati gyakorlat. Szintén nagy különbséget találtunk szakaszonként a fák átlagos magassága és törzskerülete tekintetében. A magasságot illetően a felső szakasz jelentősen elmarad a hegyoldal középső és alsó szakaszától, ellenben a törzskerület alakulását tekintve a felső szakasz múlja felül a másik két szakasz fáit. Az eredmények alapján elmondható, hogy a felső szakasz fái a helyzetüknek és a talajadottságoknak köszönhetően értek el kisebb magasságot, míg nagyobb kerületük idősebb koruknak köszönhető. Az évgyűrűmintázatok összehasonlítása során sikerült azonosítani számos évet, amely során több egyedet, vagy akár a teljes állományt jelentős hatások értek, ezért a későbbiekben a vizsgálat kiterjesztéséhez a klímaadatokat, a kirívó időjárási eseményeket és az erdészeti beavatkozásokat is figyelembe fogjuk venni.