Guller, Zsófia Eszter és Házi, Judit és Bartha, Sándor és Molnár, Csaba és Purger, Dragica és Szabó, Gábor és Zimmermann, Zita és Csathó, András István (2022) A domináns pázsitfűfaj felülvetésén alapuló gyeprekonstrukciós módszer eredményei löszparlagon. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 20 (Suppl). pp. 3-29. ISSN 1589-4673
Teljes szövegGulleretal_v2.pdf - Publikált változat
Elérhető az alábbin: Szerzői jogi védettség: CC BY-NC-ND 4.0.
Letöltés (824kB)
| Tétel típusa: | Cikk |
|---|---|
| Kulcsszavak: | Grassland restoration; secondary succession; habitat reconstruction; abandoned croplands; másodlagos szukcesszió; természetvédelmi gyepesítés; felhagyott szántó; löszpusztagyep; Festuca valesiaca; vékony csenkesz; élőhely-rekonstrukció; loess meadow steppe; fescue grassland; |
| Szakterület(ek): | Q Természettudomány QH Természetrajz |
| SWORD Depositor: | Sword Press |
| Feltöltő: | Sword Press |
| Elhelyezés dátuma: | 27 Márc 2026 10:21 |
| Utolsó változtatás: | 27 Márc 2026 10:21 |
| Kivonat, rövid leírás: | A gyepterületek kiterjedésének drasztikus csökkenése a hozzájuk kötődő életközösségek összeomlásához vezethet, ezért kiemelten fontos a meglévő állományok megóvása, illetve a specialista fajok és együttesek élőhelyének helyreállítása. Kutatásunkban a megfogyatkozott, beszántások által leginkább fenyegetett löszgyepvegetáció felülvetéses rekonstrukciójának eredményeit vizsgáltuk alföldi környezetben, hogy pontosabb képet kapjunk a módszer mezőségi (csernozjom) talajon való alkalmazásáról. Vizsgálatunkat a fokozottan védett battonyai Tompapusztai-löszgyepen (Körös–Maros Nemzeti Park) és közvetlen szomszédságában, egy 2009-ben felhagyott szántóföldi parcellán végeztük. A parlag egy kijelölt részét 2011-ben felülvetéssel kezelték. A felülvetéshez kizárólag a Tompapusztai-löszgyepről származó propagulumot használtak. A rekonstrukció során legnagyobb mennyiségben az ősi löszpusztagyep domináns pázsitfűfaja, a vékony csenkesz (Festuca valesiaca) került elvetésre. Kisebb mennyiségben, szintén az ősgyepről származó, összesen 28 célfajt tartalmazó, különböző arányban összeállított magkeveréket juttattak ki a talajfelszínre. A gyepképződési folyamatot 4×4 m-es állandó kvadrátok ismételt cönológiai felvételezésével monitoroztuk. 2015-ben, a felülvetés utáni 4. évben már a Festuca valesiaca, vagyis a természetes állapotú löszgyep domináns pázsitfűfaja volt a legnagyobb borítást elérő faj a vetett gyepben. Ugyanakkor ebben az évben a vegetáció még meglehetősen heterogén volt, illetve még a szukcesszió korai stádiumának jellegzetességét is mutatta. 2020-ban, a felülvetést követő 9. évre már csökkent a gyomfajok száma, jelentősen nőtt a diverzitás és a célfajok borítása, illetve a vegetáció homogénebbé vált. Azonban a Festuca valesiaca referencia-területhez képesti túlzott dominanciája, és számos célfaj jóval alacsonyabb borítása miatt a löszgyepek változatos borításértékekkel jellemezhető struktúrája nem alakult ki. Emellett a felülvetéssel érintett terület növényzete fajszámban és diverzitásban is szignifikánsan alulmaradt a természetes löszgyephez képest. A felülvetett gyepben készített felvételek főkoordináta-analízis alapján is elkülönültek az ősgyepi kvadrátoktól. A löszgyepek rekonstrukciója, azok fajgazdagsága és változatos szerkezete miatt rendkívüli kihívást jelent, az eredeti állapotok megközelítéséhez valószínűleg a vizsgált időszaknál nagyságrenddel hosszabb időtartamra van szükség. A domináns pázsitfűfaj felülvetésén alapuló módszerrel tíz év alatt habitusában hasonló, azonban vegetációs sajátságaiban még erősen eltérő gyepet sikerült kialakítani. |
| Azonosító: | MTMT:33677705 DOI:10.56617/tl.3972 |
| Hivatalos URL: | https://doi.org/10.56617/tl.3972 |
| URI: | https://press.mater.uni-mate.hu/id/eprint/729 |


