A tanulmány 2016–2024 között vizsgálta egy volt bányásztelepülés (Egercsehi) közösségi átalakulását lakossági kérdőívek és interjúk alapján. Az elemzés a közösséghez való kötődést, a fejlesztési tervek ismeretét, a kulturális örökség megítélését, a civil szervezetekhez való viszonyt és az informális részvételi formákat tárgyalta. A kutatás egy mindennapi kapcsolatokra épülő, rugalmasan működő közösségi szövetet tárt fel, illetve árnyalt képet adott arról, hogyan alakult át egy posztindusztriális közösség, és milyen gyakorlati lépések támogathatták a helyi, örökségre érzékeny megújulást a periférikus térségekben.

The study examined the community transformation of a former mining settlement (Egercsehi) between 2016 and 2024, based on household surveys and interviews. The analysis addressed attachment to the community, knowledge of development plans, perceptions of cultural heritage, attitudes toward civil organizations, and forms of informal participation. The research revealed a community fabric that operated flexibly and was grounded in everyday social ties, and it offered a nuanced picture of how a post‑industrial community had changed and what practical steps could have supported locally rooted, heritage‑sensitive renewal in peripheral regions.