A meggy régóta termesztett gyümölcsfaj a Kárpát-medencében, mégis a termesztés-és fajtatörténet számos kérdést nem oldott meg. A kora neolitikumtól (endemikus, félvad fajták), majd külföldi származású fajták honosításával bővült a génforrás. A XIX. század közepén viszont már 18 faiskola Spanyol meggyet, 30 Ostheimi meggyet, és 16 helyen Pándy meggyet is szaporított. A Pándy meggy eredete számos kérdést vet fel. 1848 után már biztosan létező fajta – igaz, többféle szinoním alakban (’Griotte de Pándy’, ’Kecskeméti meggy’, ’Kőrösi meggy’, ’Szentesi meggy’, ’Üvegmeggy’, ’Nagy meggy’, ’Oltott meggy’=téves) (cf. Entz 1858). Szükséges azért is tisztázni a Pándy meggy eredetét, mert kiemelkedő értékű régi fajtánk. A Pándy meggy kiemelkedő beltartalmi és íz-értékei, a gyümölcs alakja és mérete és magas fagytűrése pozitív tulajdonságok. De az önmeddősége, a gyenge termőképesség és a pálhaleveles gyümölcse, valamint monília iránti fogékonysága negatív bélyegek, viszont javíthatók. A magyar meggy, a hazai meggytermesztés a kiváló új fajták mellett is igényli a Pándy meggy további kutatását és megőrzését. A Pándy meggy kialakulására 5 elképzelés ismert:1. Pánd községben (Pest megye) Szilassy György birtokán (ld. dr. gr. Hugonnai Vilma levél szerint) a községben magról kelt egyed az anyafája. – A korabeli cáfolat is megjelent a szaksajtóban, vitatva az első magyar orvosnő közlését; a község mai helytörténeti emlékezete is kétkedik benne.2. „Debrecenben Pándy (Sámuel?) ny.. huszártiszt nyerte magvetésből nyerte 1849 után”. – A tény: élt valóban Pándy Sámuel ezredes, aki viszont mádi illetőségű volt, a szabadság-harc alatt a mezőhegyesi ménest vezette.3. A pomológiai szakirodalom szinte egyöntetűen a debreceni eredetet vallja, bár a Déri Múzeumtól legutóbb szerzett információk szerint Pándy nevű huszártiszt személyre semmiféle dokumentumot nem találtak a Debreceni Levéltárban és a Déri Múzeumban.4. A legvalószínűbb, hogy mint a térkép is mutatta, a hazai meggynek három nagy termesztő körzete ismert, lényegében a Pándy meggy mindhárom területen ki is alakulhatott – valószínűleg az Ostheimi meggyből, talán a nyírségi tájfajtákkal kereszteződve.5. Újabb, saját hipotézisünk szerint a szabolcsi-nyírségi meggyfajták etnobotanikai-genetikai forrásából származik a mutáns meggyfa törzsfája. - Akár még az is elképzelhető, hogy mindhárom hely (Pánd, Debrecen, Eger) valódi keletkezési helyszín (cf. Viga 1990, Pethő et al.2013).Különösen a hajdúsági és nyírségi körzetben több, rokonnak számító tájfajta is keletkezett. A nagyobb genetikai diverzitás viszont a Duna–Tisza közén a Vörös- és Cigánymeggyre ugyancsak jellemző.