A globális pandémiaválság kezdetén a közérdekű publikációk szerzői a múltbeli példáknál főleg a 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válság tapasztalataira hivatkoztak. Az akkori válság egyik legfontosabb felismerése volt, hogy vége lett az olcsó hitel korszakának, ezért indokolt volt felülvizsgálni a pénzügyi terveket és szükség esetén korrigálni azokat. A fentebb említett válság elsősorban bankválság volt, és innen terjedt át az üzleti élet más területeire (Farkas, 2018), az 1929–1933 időszak válságához hasonlóan. A 2008–2009-es válság kezelésének tanulsága, hogy „nem a költségvetési megszorító, hanem inkább a lazító lépések jelentették a menekülés sikeresebb útját” (Magas, 2018: 3). A vállalatok többségének a gazdálkodására „a túlélés és a rövid távú gondolkodás volt jellemző” (Balaton-Csiba, 2012:11). A vállalatok csökkentették a munkaerő létszámát, főleg a kölcsönzött munkaerő tekintetében (FodorKiss–Poór, 2010). Fontos kiemelni azt is, hogy nagymértékben visszafogták az új munkaerő felvételét (Köllő, 2010). 2021. január 25–29. között rendezték meg online formában az 50. davosi Világgazdasági Fórumot. A Fórumon elhangzottak egyik fontos kicsengése volt, hogy a tervezett innovációk (körforgásos gazdaság, világgazdasági egyezmények fenntartás) mind-mind segíthetik a kilábalást (Annual, 2021). A koronavírus első és második hullámának emberierőforrás-gazdálkodás szempontjából történő elemzése is ezt az útkeresést kívánja segíteni a magyar gazdaság szempontjából.