Háromrészes írásunk, amelynek ez az első része, Yuval Noah Harari Sapiens című világtörténelmi ismeretterjesztő könyvének képregényváltozatát vizsgálja és értékeli abból a szempontból, hogy mennyire alkalmas oktatási célokra.
Az alább olvasható első részben először röviden abba az elmúlt évtizedekben folyó vitába kapcsolódunk be, amely a képregény mint mcluhani értelemben vett hideg médium pedagógiai használhatóságáról szól. Saját álláspontunk megfogalmazásához Paolo Freire radikális kritikai pedagógiájából indulunk ki, de a képregénypedagógia újabb eredményeit is bevonjuk a tárgyalásba. Ezután Harari sikerkönyveinek, köztük a Sapiensnek és a belőle készült Sapiens – Rajzolt történelem című képregénynek a kiadástörténetét rekonstruáljuk. Rámutatunk arra, hogy az eredeti mű sikere összefügg a hasonló jellegű, úgynevezett „agyas könyvek” iránti kereslet nagy mértékű növekedésével a 2010-es évek közepén, noha a teljes magyarázathoz további tényezőket is fel kell tárni. Ezt írásunk következő részeiben végezzük el.
A második részben először Harari munkásságának recepcióját elemezzük három területen: a nemzetközi politikai, üzleti és kulturális elit körében, az általános olvasóközönség körében és végül a nyomtatott és elektronikus sajtó részéről. Ezt követően térünk rá a művek kritikai elemzésére, elsőként a képregény pedagógiai-didaktikai szempontú értékelésére. E vonatkozásban jórészt kedvező a róla alkotott ítéletünk, a képregényben valóban kiváló didaktikai megoldásokat találnunk.
Az utolsó részben végül a könyv és a képregény filozófiai és ideológiakritikai elemzését nyújtjuk. Megvizsgáljuk a bennük tükröződő ember-, társadalom- és történelemképet, alapvető filozófiai előfeltevéseiket, valamint ideológiai elkötelezettségeiket. Harari könyvét a kortárs fősodorbeli liberális történelemszemlélet egyik legjellegzetesebb képviselőjeként mutatjuk be. Azt is szemügyre vesszük azonban, hogy a képregény médiumába történő átültetés során az eredeti könyv jellemzői hogyan változnak meg: felerősödnek, torzulnak, elvésznek, vagy ellentmondásokkal telítődnek. Figyelmünk fókuszában a médiaváltás nyílt és rejtett céljai és e célok teljesülése áll. Néhány alkalmasan megválasztott példán keresztül azt elemezzük, hogy az ifjabb generációkat célzó ismeretterjesztés mikor és hogyan fordul át burkolt propagandába.