A magyarországi olvasáskutatásban lezajlóban van egyfajta generációváltás. Szerencsére a hazai vizsgálatokat elindító „elsők” – Gereben Ferenc és Nagy Attila nevét mindenképpen le kell írnunk – is aktívak még, de az olvasásszociológia területén Péterfi Rita, majd Tóth Máté kutatásai, írásai jelezték: volt, van, aki átvegye a stafétát. A legutóbbi magyar, reprezentatív olvasáskutatáshoz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár készíttetett el egy országos, reprezentatív mérést, ezt a szakirodalomban, a konferenciákon is gyakran „Tóth Máté-féle kutatásként” emlegetik, hiszen ő volt a szakmai vezetője a vizsgálatnak. Ez a felmérés rengeteg adatot szolgáltatott a szakembereknek, valójában még mindig van benne feldolgozandó információ. Tóth Máté új könyve is elsősorban ezekkel az eredményekkel dolgozik, bár korántsem csak ezekkel. Ahogy az első fejezetben jelzi a szerző, a fentieken kívül használt nemzetközi adatokat (lásd az ALMPUB projektet), az OSZK korábbi méréseit, illetve a Kulturális Statisztika számait. A kötet elején találunk egy viszonylag bőséges szakirodalmi áttekintést, majd statisztikai adatokat – de természetesen nem emiatt értékes, érdekes ez a kiadvány. A továbbiakban a szerző minden fejezetben egy-egy témát jár körül, és a kutatási eredmények alapján fogalmaz meg következtetéseket, tanulságokat. A továbbiakban a valamilyen szempontból különösen fontos, érdekes tények, állítások közül mutatunk be néhányat a könyvből, törekedve egyfajta tematikus koherenciára is – amit Tóth Máténál is tapasztalhatunk.