A kaposvári gyógypedagógus-képzés egyediségét többek között az állatasszisztált ellátások iránti elkötelezettség adja. Meggyőződésünk, hogy a társállatok, de különösen a terápiás feladatra alkalmassá lett (társ)állatok olyan gyógyító pedagógiai praxis megvalósíthatóságát segíthetik, amely hatékonyabban támogathatja a sajátos szükségletű embereket – életminőségük javulásában. Az állatoktól sokat tanulhatunk. együttlétünk egy bölcs (társ)állattal magabiztosabbá tesz/tehet bennünket. Más dimenziók nyílnak ki az ember-ember kapcsolatokban is, ha a triád harmadik tagja egy terápiás munkára felkészített állat. Gyógypedagógusnak lenni – Gordos Anikó szavaival élve: gyógyító pedagógusnak lenni
– nehéz feladat. De nagyon szép. Ha ebben a gyógyító munkában társra lelhetünk egy megbízható kutyus, egy nyugodt lovacska, vagy bármilyen más felkészített állat személyében, akkor már nem vagyunk egyedül – s munkánk is hatékonyabbá lesz. Az előbb azt írtuk, nehéz gyógyító pedagógusnak lenni. Albert Schweitzer Az élet tisztelete című munkájában így fogalmazott: „Azoknak, akiknek megadatott a személyes és független szolgálat lehetősége, szerencséjükből alázatot kell meríteniök.” E gondolatát azzal egészíti ki, hogy „Semmiféle sors nem akadályozhatja meg az egyént abban, hogy közvetlen, emberi szolgálatot teljesítsen, foglalkozása mellett”. A gyógyító pedagógiát művelők számára megadatott az a nagyszerű lehetőség, hogy munkájuk és szolgálatuk egy, azonos legyen. Nincs hát akadálya az alázattal végzett munkának, a szolgálatnak – s, ha ezt a szolgálatot egy terápiás társsal együtt végezhetjük, igazán elégedettek lehetünk a sorsunkkal. A kötetünkben található tanulmányok az állatasszisztált ellátások alapfogalmaival, az ellátás 20. századi alakulásával, a közeljövő kaposvári teendőivel, valamint egy közelmúltban megvalósult kutatás tapasztalataival ismerteti meg az olvasót.