A mintegy 110 hektár területű lébényi Tölgy-erdő az egyik utolsó kisalföldi természetszerű erdőtömb, amelyben a fehér akác és a mirigyes bálványfa inváziója veszélyezteti az állományok természetességét. Ennek érzékeltetésére kétféle módszer került alkalmazásra: 1. durva léptékű, erdőtag alapú felmérés az erdőtervi adatokra támaszkodva; 2. finom léptékű, a teljes területet 25×25 m-es rácshálóval tagolt mintaterekben felvett terepi adatokra támaszkodva. Az első módszer során érzékeltetni lehet a két fafaj térhódítási dinamikáját, míg a másik módszer segítségével a terjedési gócpontokra (propagulumforrásokra) lehet a figyelmet ráirányítani. A finomabb léptékű felvételezés során gyűjtött újabb fehér akác és mirigyes bálványfa elterjedési adatok jelentős segítséget nyújthatnak abban, hogy a célzott természetvédelmi kezelésekkel hol és milyen módon kell beavatkozni annak érdekében, hogy a lébényi Tölgy-erdő természetességi állapotát a lehető leghatékonyabban lehessen visszaállítani a két fafaj térfoglalásának visszaszorításával. Az üzemtervek hat bázis-időpontban rögzített adatainak elemzéséből megállítható, hogy a fehér akác esetében a mag eredetű felújításról a sarjaztatásos felújításra tértek át mind a két kezelési (termelőszövetkezeti, majd nemzeti park igazgatósági, ill. erdőgazdasági) forma esetében. Közvetlenül a rendszerváltást megelőző erdőtervezési időszakban e fafaj térfoglalása még 15,6 %-ot tett ki, addig ez az arány 2024-ben már csak 2,7 %-ot jelent. A mirigyes bálványfát az erdőgazdasági kezelésű erdőrészben már az 1968-as erdőtervi adatok sorában ugyan leírták, de elenyésző arányban (1,5 %). E fafaj területaránya ugyan stagnáló értéket mutat a 2006-os és a 2024-es évek között (átlagosan 1,9 %-ot), de jelenléte permanens, sőt két gócpont is kirajzolódik a területen. Az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi érdekek itt azonosak, ennek ellenére a mirigyes bálványfa kiszorítására tett próbálkozások sikertelennek bizonyultak. A mintateres felmérés eredményei alapján a fehér akác a felvett 1640 kvadrát 82,3 %-ában fordult elő, míg a mirigyes bálványfa azok 41,0 %-ában. A fehér akáchoz képest a mirigyes bálványfa mintaterületenkénti megjelenése csaknem inverz megoszlást mutat, paradox módon e fafaj visszaszorítása érdekében tett beavatkozások teremtenek kedvező viszonyokat megjelenésének. Fontos kérdés az abundancia mellett e faegyedek átmérőmegoszlása is. A becsült átlagátmérő megoszlás a fehér akác esetében közel normális eloszlást tükröz. Az akác esetében a kvadrátonkénti átmérőviszonyok az e fafajjal való gazdálkodásnak megfelelően alakulnak, de az 5 cm-nél vékonyabb akác egyedek a felmért kvadrátok 8,0 %-ában voltak jelen, ami egyértelműen az inváziós karakter érvényre jutását tükrözi. A mirigyes bálványfa esetében viszont a legnagyobb gyakoriságot az 5 cm-t el nem érő „vékony bálványfa” kategóriában tapasztaltuk.