Az Északi-Cserhát öt településének külterületén vizsgáltunk meg minden olyan (összesen 12), szőlőművelés alól kivett területet, amelyekről hiteles történeti és aktuális adatokat sikerült összegyűjteni. A tájtörténeti vizsgálatok során a szőlőtermesztés Kárpát-medencei fejlődésének tükrében elemeztük Nógrád megye szőlőgazdálkodásának történetét. Összehasonlítást adunk az országos változások és a vizsgált kisrégió (Kishartyán, Sóshartyán, Ságújfalu, Nógrádmegyer, Etes települések közigazgatási területe) változásainak hasonlóságairól, különbségeiről. Minden mintaterületet önállóan is jellemeztük és értékeltük, így azok különbségei és hasonlóságai is megismerhetőek. Munkánk során összesen 252 edényes növényfajt írtunk össze, ezen belül 12 védett (Linum tenuifolium, Linum hirsutum, Astragalus exscapus, Orchis militaris, Orchis purpurea, Orchis morio, Aster amellus, Adonis vernalis, Stipa pulcherrima, Jurinea mollis, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Ornithogalum pyramidale), illetve 26 lokálisan értékes növénytaxont jegyeztünk fel a szőlőhegyekről. A felhagyott szőlők, mint féltermészetes élőhelyek jelentik az alapjait azoknak a másodlagos élőhelyeknek, amelyek az ember formálta tájban az ismertetett értékeket hordozzák.