A talaj agronómiai szerkezetének vizsgálata szántóföldi kísérletekben

Néhány évtizede a nagy termésátlagokra, az intenzív növénytermesztésre való törekvés miatt háttérbe szorult a talaj termőképességét, szerkezetét, biológiai állapotát szem előtt tartó földhasználat. Napjainkban a földművelési rendszerek fenntartható alkalmazása került középpontba, mivel a mezőgazdasági termelés során a környezetet károsító vegyszerek mellett a talajművelési rendszer szakszerűtlen megválasztása többletkiadást, talajdegradálódást, valamint a környezet károsítását eredményezheti. Szántóföldi vizsgálataink során a talaj fizikai állapotának javítása céljából vizsgáltuk a talaj agronómiai szerkezetét, a talaj ellenállását és a talaj nedvességtartalmát. Jelen esetben részletezzük, hogy hogyan alakult a rög-, morzsa- és porfrakció aránya a hagyományos talajművelés során szántóföldi körülmények között. A 2004. évben a talaj 62,8%–84,0%-át alkották a morzsafrakcióban lévő szemcsék, a rögfrakció 14,5%–35,0%, míg a porfrakció aránya a vizsgált gazdaságok- ban 1,5–6,1% között változott. A talaj agronómiai szerkezetére vonatkozóan a 2004. évben szignifikáns eltérést találtunk a rög- és morzsafrakció tekintetében a hat beállított szántóföldi kísérlet között (SzD5%rög=10,2; SzD5%morzsa=10,8). A porfrakciók között nem volt szignifikáns különbség. 2004–2005–2006. év közül a 2005. év bizonyult a legcsapadékosabbnak, a morzsafrakció aránya 78,6–81,8%, a rögfrakció aránya 15,7–19,6%, a porfrakció aránya 1,5–3% között változott. A harmadik vizsgált évben a morzsafrakció aránya 71,4–81,5%, a rögfrakció aránya 17,3–26,8%, a porfrakció aránya 1,3–2,0% között alakult a szántóföldi kísérletekben. A 2005. és 2006. évben a hagyományos művelés hatásának értékelésekor a rög-, morzsa- és porfrakció vizsgálata a kísérletek között nem eredményezett szignifikáns különbséget.