Saláta, Dénes és Pető, Ákos és Kenéz, Árpád és Geiger, Barbara és Horváth, S és Malatinszky, Ákos (2013) Természettudományos módszerek alkalmazása tájtörténeti kutatásokban : Kisgombosi esettanulmány. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 11 (1). pp. 67-88. ISSN 1589-4673
Teljes szöveg04_Salata.pdf - Publikált változat
Elérhető az alábbin: Szerzői jogi védettség: CC BY-NC-ND 4.0.
Letöltés (1MB) | Előzetes bemutató
| Tétel típusa: | Cikk |
|---|---|
| Kulcsszavak: | tájtörténet; Talajtan; környezettörténet; dendroökológia; karpológia; fitolitelemzés; |
| Szakterület(ek): | Q Természettudomány Q Természettudomány általában S Mezőgazdaság S Mezőgazdaság általában |
| SWORD Depositor: | Sword Press |
| Feltöltő: | Sword Press |
| Elhelyezés dátuma: | 20 Nov 2025 14:13 |
| Utolsó változtatás: | 20 Nov 2025 14:13 |
| Kivonat, rövid leírás: | A biológiai jelenségekkel és tényezőkkel foglalkozó történelemtudományos kutatások során gyakran felmerül a vizsgálati anyag természettudományos értékelésének igénye, illetve a természettudományos vizsgálatok eredményeinek megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlen az időbeli változások figyelembe vétele, hiszen adott pillanat csupán egy folyamat köztes állomása, sosem végpontja. Ez a megállapítás határozottan igaz olyan vizsgálati objektumok esetében, amelyek egyed feletti szerveződésűek, esetleg táji szintűek. Esettanulmányunkban a Hatvantól északra található, mintegy 18 hektáros kisgombosi fás legelő történeti feltárásának eredményeit egészítjük ki különböző természettudományos vizsgálatokkal (földhasználati rekonstrukció, talajtani, magbanki- és fitolitvizsgálat, évgyűrűszélességek alapján követett növekedési trend megfigyelése), alátámasztva, illetve további részletekkel látva el azokat. Az írott források alapján a vizsgálati terület első írásos említése csupán a XVII. századból származik, azonban a talajviszonyok, növényi mikro- és makromaradványok arra engednek következtetni, hogy a terület használata jóval messzebbre nyúlik vissza az időben. Birtoklástörténete bonyolult és szerteágazó. A történeti térképek feldolgozása során kiderült, hogy a kisgombosi fás legelő egykori zárt erdő felnyílása révén jöhetett létre, jelenlegi „fás legelő” habitusának pontos kialakulását azonban csak becsülni lehet. A XVIII. században már igen ritka, magas törzsű tölgyfaerdő képről tanúskodnak az archív források. Használatának intenzitását tekintve kiemelendő a XX. század első harmada. Az 1930-as évekből származó fényképanyag bizonyítja, hogy akkor még aktívan legeltetéssel hasznosított terület volt, amelynek intenzitása nyomot hagyhatott a terület fás szárú vegetációjának évgyűrűiben, csakúgy, mint a szomszédos erőmű tevékenysége is a XX. század második felében. A terület használatával fokozatosan hagytak fel, amit a katonai munkatérképek alapján készített felszínborítás-változásokat bemutató ábrák is jól tükröznek, továbbá pontosításokra ad lehetőséget a fás vegetáció fiatalabb egyedeinek kormeghatározása is. |
| Azonosító: | MTMT:2444584 DOI:10.56617/tl.3735 |
| Hivatalos URL: | https://doi.org/10.56617/tl.3735 |
| URI: | https://press.mater.uni-mate.hu/id/eprint/519 |


