Bár nem A fehér király volt Dragomán György első regénye, vitathatatlanul ezzel robbant be – a külföldi siker után! – a hazai irodalmi életbe. A tanulmány részben a könyv erényeit veszi számba – a sajátos homodiegetikus narrációtól a posztmodernben megszokott „félig történelemhű” háttérig –, különös hangsúlyt helyezve a nyelvi sajátosságok bemutatására. Mindezt a könyv recepcióismertetésével, kritikai fogadtatásának áttekintésével teszi. Ugyanakkor első olvasásra talán merész állításokat is igazolni próbál, tudniillik azt, hogy Dragomán könyve értelmezhető kópéregényként és álgyerekregényként is. Mindeközben óhatatlan összehasonlításokat tesz a szerző későbbi, Máglya című kötetével, amely több szempontból is „ellenpárja” Dzsata történetének.