Az EU közös agrárpolitikájában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a biodiverzitást növelő, a természeti erőforrásokat fenntarthatóan kezelő földhasználati formák és gazdálkodási elemek. Megvalósításukban kiemelt szerep jut az agrár-környezetgazdálkodási programoknak, amelyeknek legfontosabb feladata, hogy elősegítsék a mezőgazdálkodás során jelentkező tájhasználati konfliktusok feloldását. Egyes célprogramok sikeressége a jellemző madárközösségek monitorozásával (Farmland Bird Index) hatékonyan vizsgálható. Több európai kutatás eredményeit összevetve elmondható, hogy a gyepek fenntartásába, a változatos táplálékforrások megőrzésébe, és a búvóhelyek-költőhelyek létesítésére fordított támogatások eredményesek lehetnek, ha azok nem csak néhány parcellán, hanem térségi szinten is megvalósulnak. Ugyanakkor az eredményeket, így a programok értékelését is jelentősen befolyásolja, hogy milyen monitoring módszert, mekkora léptékben alkalmaznak Európa különböző adottságú mezőgazdasági területein.