A bronzkori földvárak környezettörténeti és településtörténeti vizsgálatsorozatának keretében a Békés megyei Sarkad–Vár-tábla lelőhely tájtörténeti változásait, a táji folyamatok lelőhelyre gyakorolt lehetséges hatásait vizsgáltuk. Jelen kutatás célja az e vizsgálat keretében kijelölt Sarkad–Vár-tábla földvár többkorszakos lelőhely és környezetének tájtörténeti feltárása az írott és térképes források segítségével. A feltárt tájtörténeti információk alapján fény derült arra, hogy Sarkad és környezetének egykori vizekkel és mocsarakkal tarkított tája az állattartásnak kedvezett leginkább. A folyószabályozásokat követően a korábbi erdők, legeltetett területek és vizenyős, nádas foltok eltűntek, hiszen ezzel szabadítottak fel újabb területeket a szántóföldi művelés számára. A lakosság növekedésével párhuzamosan a szántóterületek aránya is nőtt, leginkább az erdők rovására, amelyek újbóli telepítése a II. világháborút követően indult csak meg. 1945-re a korábbi rét- és legelőterületeket felváltotta a szántó, amely a hasznosított területek 80%-át tette ki. A lelőhely területe régóta szántóföldi művelés alatt áll, így mára az egykori földvárnak csak csekély felszínfeletti nyoma látható. A vizsgált terület környezetének legjelentősebb földhasználat-változásai a folyók szabályozása, az erdők irtása majd újbóli telepítése, illetve az egyre intenzívebb földművelés térhódítása voltak. Ezen tevékenységek a táj egykori arculatát teljesen átformálták, a megváltoztatott művelés pedig a földvár gyorsabb pusztulását eredményezte.