Az EU közös agrárpolitikájának szabályzórendszere a kezdetekben a piaci zavarok kiszűrésére irányult. Az ezredfordulóhoz közeledve egyre inkább előtérbe kerültek a környezet-, és természetvédelmet is előtérbe hozó intézkedések is. A tájvédelmi előírások középpontjába a táj jellemző elemei kerültek. A kunhalmok több szempontból védett egyedi tájértékeink. Védelmükre viszonylag későn jelentek meg a jogi eszközök, melyek kezdeti hatékonysága is alacsony volt, a halmok állapota tovább romlott. A közösségi védelem után azonnali változás állt be a még megmaradt halmokon, ám a szankciórendszer miatt az érintett gazdálkodók esetében feszültség volt detektálható. Kutatásunk során mélyinterjúkat készítettünk az érintett gazdálkodók körében, hogy megvizsgáljuk a motivációikat, a rendelettel kapcsolatos hozzáállásukat. Az eredményeink rávilágítanak, hogy a halmok pusztulása a velük kapcsolatos ismeretek hiányának tudható be, azonban az érintettek elfogadóak a halmok védelmét, és megmaradását illetően.