A kutatás során egy speciális, hazánkban még egyedülállónak számító közösségi tervezési technikát, a ppGIS-t alkalmaztunk egy hátrányos helyzetű, észak-magyarországi, vidéki járás területén. A munka fő célja a szakmai tájértékelés és a közösségi térképezés alapú értékelés eredményeinek összevetése volt. A mintaterület a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Gönci járás volt, amely 32 települést foglal magába. A szakmai értékeléshez összesen 18 komplex indikátort használtunk (6 indikátor/értékcsoportba szervezve). Ezzel párhuzamosan 264 helyiek által kitöltött térkép került begyűjtésre. Az eredmények összevetése alapján kombinációcsoportokat határoztunk meg arra vonatkozóan, hogy a tájgazdálkodási tervek, táji léptékű programok készítése során, az egyes táji értéktípus (környezet-biodiverzitás, történelemi-kulturális, vizuálispercepcionális, mezőgazdasági, természetvédelmi, turisztikai) esetében hogyan, mennyire szükséges a helyiek bevonása.