Az esszé Tim Ingold vonalelméletét kapcsolja össze Bak Imre Csináld magad! című konceptuális művével, a tudományos gondolkodás és az intuitív művészeti tapasztalat határán mozogva. Kiindulópontja, hogy Ingold szerint a világ nem statikus objektumokból, hanem mozgásban lévő, egymásba fonódó vonalakból áll, amelyek az életfolyamatok lenyomatai. Ezzel szemben a modernitás inkább a pontok közötti közlekedés logikáját követi, háttérbe szorítva az „útban levés” tapasztalatát. A rajz és az írás különbsége is e mentén értelmezhető: míg az írás lineáris és rögzített, addig a rajz nyitott, szövedékszerű jelentésképzés tere. Bak Imre műve ezt a nyitottságot aktiválja, amikor a legegyszerűbb formákhoz (kör, vonal) társított szavakkal asszociációs folyamatokat indít el a befogadóban. A jelentés így nem előre adott, hanem a néző aktív részvételével jön létre. A lapozás folyamata maga is egyfajta útvonalként működik, amely időben bontja ki a képek és szövegek kapcsolatát. Ez a működés megfeleltethető Ingold „meshwork” fogalmának, ahol a jelentés nem pontok hálózata, hanem egymásba gabalyodó vonalak dinamikus rendszere. Bak Imre koncept füzete egyszerre vezet végig egy gondolati íven és bontja meg azt enigmatikus elemekkel. Így a befogadás folyamata válik az alkotás lényegi részévé.

The essay connects Tim Ingold’s theory of lines with Imre Bak’s conceptual work "Csináld magad!" (Do It Yourself.). The essay stays on the boundary between scientific thought and intuitive artistic experience. According to Ingold’s view the world consists not of static objects, but of moving, intertwining lines that are imprints of life processes. In contrast, modernity tends to follow the logic of movement between points, pushing the experience of “being on the path” into the background. The difference between drawing and writing can also be interpreted along these lines: while writing is linear and fixed, drawing is an open, association-like space for the creation of meaning. Imre Bak’s work activates this openness when it triggers associative processes in the viewer through words associated with the simplest forms (circle, line). Meaning is thus not predetermined but emerges through the viewer’s active participation. The act of turning the pages itself functions as a kind of path that unfolds the relationship between images and text over time. This mechanism corresponds to Ingold’s concept of “meshwork”, where meaning is not a network of points but a dynamic system of intertwining lines. Imre Bak’s concept art booklet simultaneously guides the viewer through a line of thought and disrupts it with enigmatic elements. Thus, the process of reception becomes an essential part of the work.