Szeged belterületén 15 kisebb-nagyobb tó található. Némelyek természetes eredetű vízjárta helyek, mások a XIX. század végén mélyített kubikgödrök, vannak azonban közöttük bányatavak és holtágak is. Öt szegedi tónak vizsgáltuk a környezeti állapotát, melyek közül a Bika-tó természetes eredetű, a Méntelepi Fehér-tó és a Búvár-tó sekély kubikgödrök (<3 m), a Csemegi-tó és a Sancer-tó mélyebb bányatavak (>10 m). Ezek közül három tóban vizsgáltuk évente megismételt vízmintákon (2009 és 2017 között) a víztér oldott oxigén-tartalmát, kémiai oxigén igényét (az oldott szerves anyagot), továbbá az oldott nitrogénformákat (nitrát, nitrit, ammónium) és az ortofoszfát-koncentrációt. A Sancer-, a Búvár- és a Bika-tavakban történt üledékmintavétel nehézfém-analízis céljából. A vizsgált városi tavakban jelentős a víztér szervesanyag- és N-, P- tápanyagterhelése. Vízminőségi adatok alapján megállapítható, hogy a tavak ammónium- és nitrát-koncentrációi némileg csökkenő tendenciát mutatnak az utóbbi években, amely összefügghet a tisztítatlan szennyvízbevezetések vélt csökkenésével. A város csaknem teljes csatornázottsága 2006-ra épült ki Szegeden, azonban a csatornákból szivárgó szennyvíz és a lassan regenerálódó szennyezett talajvíz továbbra is terhelheti a tavakat. Az oldott foszfát-koncentrációk azonban továbbra is magasabb értékeket mutatnak egyes tavakban, amely a korábban az üledékekben felhalmozott P kioldódásából adódhat. Ez történhet az üledékek szerves anyagainak lebomlásával, különösen anaerob állapot fellépése esetén. Az üledékvizsgálatok alapján megállapítható, hogy egyes jellemzően közlekedési eredetű nehézfémek (Cu, Zn, Pb) kisebb mértékű dúsulást mutatnak a felszíni üledékrétegekben a forgalmas utak mentén elhelyezkedő tavakban. Azonban egy nehézfém dúsulása sem éri el a jogszabályban lefektetett szennyezettségi határértékeket. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált szegedi tavakat magas trofitási fok jellemez, amely a tavak külső és belső tápanyagterheléséből és a vizük frissülésének hiányából adódhat.