A Mosoni-Duna által határolt mintegy 375 km2 kiterjedésű Szigetköz egyedülálló geomorfológiai és hidrológiai képződmény, a folyam által létrehozott „szárazföldi delta” arculatát és élővilágát a Duna 1992-es elterelése jelentősen módosította. Az elmúlt 15 év során keletkezett alapadatok és a vízpótlásra vonatkozó elképzelések függvényében egy szimulációs modell segítségével elemeztük a szigetközi hullámtér szárazföldi élőhelyeinek lehetséges változását 50 éves időléptékben. A modellben az élőhelytípusok átalakulásai differenciálegyenletekkel kerültek leírásra, az ártérben a talajvízszint-ingadozás a szukcessziós folyamatok irányának legjelentősebb háttér tényezője, amely a szimulációba is beépítésre került, továbbá ennek függvényében új élőhelytípusok kialakulását is támogatta az algoritmus. A szimulációt az 1995 és 2021 között a vegetációs időszakra meghatározott vízhozamprofilok vezérelték és az 50 éves szimuláció ismétléseinek száma minden egyes szcenárió esetén 200 volt. A vegetáció átalakulásának szimulációs modelljében két kiindulási állapot vizsgálatára került sor: 1) marad a jelen állapot, azaz nincs jelentős vízügyi beavatkozás; 2) vízügyi beavatkozásokkal számolunk. Az eredmények tükrében a szukcessziós folyamatok irányát a tervezett vízügyi beavatkozásokkal megváltoztatni nem lehet, de azok jelentősen lassíthatók és megmaradnak a hullámtérre jellemző puhafás állományok, szemben a jelen állapot állandósulásával, melynek esetében a hullámtér nagy részét keményfás erdők fogják benépesíteni. A beavatkozások másik jelentős hozadéka lehet, hogy létrejönnek ártéri legelők, amelyek összhangban vannak a Szigetköz természetvédelmi kezelési tervében megfogalmazottakkal.

• Teljes kötet