A mikotoxinok az élelmiszer- és takarmánylánc egyik legjelentősebb és legösszetettebb kémiai kockázati tényezői, amelyek magas toxikológiai jelentőségük, alacsony koncentrációszintjük és kifejezett térbeli inhomogenitásuk miatt különösen nagy kihívást jelentenek a megbízható analitikai meghatározás számára. A mikotoxin-analízis érvényessége ezért nem kizárólag a korszerű műszeres módszerek teljesítményétől, hanem a teljes munkafolyamat – a mintavétel megtervezésétől a homogenizáláson és minta-előkészítésen át az adatértékelésig – integrált minőségétől és reprezentativitásától függ. Az elmúlt évtizedekben a folyadékkromatográfiával kapcsolt tandem és nagy felbontású tömegspektrometriai technikák, az izotóphígításos megközelítések, valamint a tanúsított referenciaanyagok és anyagminták alkalmazása jelentős előrelépést tett lehetővé a többkomponensű, nagy érzékenységű mikotoxin-meghatározás terén. Ugyanakkor mára egy-értelművé vált, hogy a teljes mérési bizonytalanság döntő hányada a mintavételhez, a részmintavételhez és a homogenizáláshoz köthető, gyakran meghaladva a műszeres analízisből származó variabilitást. A fejezet integrált szemléletben tárgyalja a reprezentatív mikotoxin-analízist, összekapcsolva a Mintavétel Elméletének (Theory of Sampling, TOS) alapelveit, az uniós és nemzetközi szabályozási környezetet, valamint az ISO-alapú minőségbiztosítási és akkreditációs követelményeket a korszerű extrakciós, tisztítási és detektálási stratégiákkal. A klasszikus laboratóriumi módszerek mellett bemutatja az immunkémiai, spektroszkópiai, bioszenzoros és adatvezérelt megközelítések szerepét, valamint a jövőbeni irányokat. A fejezet egyszerre szolgál átfogó szakmai referenciaként és oktatási alapként kutatók, hallgatók, vizsgálólaboratóriumok, hatósági szakemberek és döntéshozók számára, támogatva a harmonizált, robusztus és jövőbiztos mikotoxin-monitoring rendszerek megértését, tervezését és gyakorlati alkalmazását.

• Teljes kötet